Firomecekre és szevergyánokra oszlott a macedón társadalom, miután elfogadták az ország névcseréjét. A kormánypártoknak sem könnyű, az eddigi fő témájuk elmenekült az országból és Magyarországon nyert menedéket.
A november 4-i választást a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) listája, a Magyar Összefogás nyerte óriási fölénnyel, a 35 tagú Magyar Nemzeti Tanácsban (MNT) 30 mandátumot szerezve. De kié lett a maradék öt hely, és miért aggódhat a győztes?
A koszovói kormánykoalíció szakadásához vezetett, hogy a hét elején Pristinában őrizetbe vették a szerb állam Koszovó-felelősét, aki illegálisan lépett a Szerbia által el nem ismert országba. Az ügyből Belgrád és a koszovói albánok egyaránt politikai hasznot remélnek.
Militáns, kirekesztő, soviniszta párt átrendezi a sorait, cukiságkampányt folytat, szinte véletlenszerűen hatalomra kerül egy sokkal esélyesebb párt ellenében, majd bebetonozza magát a hatalomba. Nem, ez nem magyarországi politikai utópia. Ez a szerb belpolitika elmúlt tíz éve.
Huszonkét éve folynak a tárgyalások arról, hogy a görögöket bántó nevét változtassa meg Macedónia. Most végre sikerült megfelelő nevet találni.
Albán politikus még sosem került olyan korrupciós büntetőügybe, mint most, ehhez is az olasz rendőrség kellett. A volt belügyminisztert drogcsempész kapcsolatokkal vádolják.
Lehet azon vitatkozni, jó ötlet-e, hogy a magyar állam beszállt a Budapestet a balkáni fővárosokkal összekötő légihidak finanszírozásába, illetve meglesz-e ennek a gazdasági haszna, lásd még „keleti nyitás”. Az viszont tény, hogy egy kis előre tervezéssel mostanában fillérekért el lehet jutni egy sor egzotikus balkáni célállomásra. Nade hogyan tovább? És eleve, melyik városba érdemes egyáltalán terveznünk? Podgorica, Pristina, Szarajevó, Szkopje, Szófia vagy Tirana?
Szerda délután Aleksandar Vučić szerb és Zoran Zaev macedón államfő telefonon tárgyalt egymással, majd közös közleményt adott ki. Ebben sem kémkedésről, sem Koszovóról nem esik szó, annál inkább a kétoldalú kapcsolatok felvirágoztatásáról. Plusz világbéke. A háttérben valójában egy kínos kémügy állhat.
A szkopjei szerb diplomaták váratlan visszahívását Belgrádban hivatalosan azzal magyarázzák, hogy a macedónok megfigyelték őket, de a háttérben inkább az állhat, hogy Macedónia kész támogatni a szerbek által el nem ismert Koszovó UNESCO-tagságát.
Aleksandar Vučić szerb államfő (és korábbi miniszterelnök) feltűrte az ingujját, most már végleg megoldják a Koszovó-problémát. Szekundánsa, Ivica Dačić külügyminiszter (és korábbi miniszterelnök) már a megoldást is látja, területcserét szorgalmaz Szerbia és Koszovó között.
Az albán kormánypárt büszke a saját eredményeire, szerintük a falvakban élő kannabisztermesztő maffia ügye is azért kerülhetett elő, mert ők legalább megpróbáltak tenni ellene. A vasárnap tartott albániai parlamenti választásokon mindenesetre kicsit sem biztos, hogy a jelenlegi kormány újrázhat. A hvg.hu munkatársa, Szekeres W. István jelenti Tiranából.
Az elmúlt napokban kiderült, mennyi hatása van Brüsszelnek a balkáni országokban zajló folyamatokra: kevesebb, mint Washingtonnak.
Ahhoz képest, hogy a szkopjei hiriget az úgynevezett „Tirana platformra” akarják kenni a távozó macedón miniszterelnök, Nikola Gruevszki pártmédiájában, Albánia 2017 májusában pont nem úgy néz ki, mint az az ország, ami éppen Nagy-Albánia létrehozásán fáradozna. Bár a múlt héten államfője legalább már lett az országnak, a komplett ellenzék kiköltözött a parlamentből a miniszterelnöki hivatal elé épített lakodalmas sátorba, ahol kártyázik, énekel, és a június 18-i választás bojkottjára készül.
A Momentum Mozgalom átlépte az országhatárt, Szabadkán fórumozott, a Fidesz vajdasági magyar szövetségese pedig nem küldött trollokat a fórumra, de kiderült, hogy a kinti magyaroknak a párt támogatása nélkül nehéz boldogulniuk.
Nikola Gruevszki szökése nem csak a kormánypártnak jön kellemetlenül, de igazából veszít saját pártja is, a macedón népről nem is beszélve.
A magyar belpolitika langyos állóvíz ahhoz képest, amit az exjugoszláv államok és szomszédaik produkáltak a kilencvenes évek óta. A Balkán történetében mindenre volt már példa, amit Magyarországon politikai újdonságnak élünk meg.
Vasárnap elnökválasztást tartottak Montenegróban. Milo Djukanović, korábbi hatszoros miniszterelnök és egyszeres államfő abszolút többséget szerzett, mint mindannyiszor 1991 óta, valahányszor elindult valamilyen választáson. Hogyan csinálja?
Kína európai terveiben Szerbiáé a kulcspozíció – legalábbis így gondolják Szerbiában, ahol nagy reményeket fűznek a forgalmas Belgrád–Kelebia-vonal modernizálásához, még akkor is, ha a 160 km/h-s sebesség emelését nem forszírozzák.
Nő, nyíltan homoszexuális, horvát származású, nem is tagja a kormányzó pártnak – és igen, mostantól ő, Ana Brnabić Szerbia miniszterelnöke. Váratlan kombináció, de nem is annyira meglepő.
Az ellenzéki összefogás és parlamenti kivonulás már megvan Montenegróban, ők abban reménykednek, hogy a mai NATO-csatlakozás után a nyugati szövetségeseknek már áll érdekükben a kormányzó pártot támogatni.
